ITTHON VAGY OTTHON... NEGYEDIK RÉSZ
Itthon vagy otthon…
Negyedik rész
Ahhoz, hogy a lakásunk harmonikus egészet alkosson, sokféle szempontot kell figyelembe vennünk. Korábban a színekről esett szó, most a bútorzatról beszéljünk egy keveset. A bútorok tekintetében jó, ha előre megtervezzük, hogy milyen stílusban és milyen színekkel szeretnénk berendezni lakásunk helyiségeit. Nem szükséges feltétlenül egyféle bútorzatban gondolkodni, viszont kívánatos az lenne, ha ugyanaz a stílus vonulna végig az egyes helyiségeken. Kivételt képez ebből a szempontból természetesen a gyerekszoba, amit jó, ha a gyerek igényeinek megfelelően rendezzük be.
Öreg bútor nem vén bútor…
Ha bútorstílusok közt válogatunk, nem árt egy két alapfogalmat tisztázni az elején. Ha eredeti történelmi korból származó berendezési tárgyaink vannak, illetve ilyet szeretnénk megvásárolni, akkor antik bútorról beszélünk. Ha egy antik bútor későbbi időpontban gyártott példányával, másolatával találkozunk, akkor stílbútorról beszélünk. (A cikk végén részletes áttekintés található a bútorzatfejlődéséről) Ha antik bútort választunk, az idő múlásával a kárpitok bizony megkopnak. Több lehetőség közül is választhatunk, hogy megújítsuk berendezési tárgyunkat. Marad az öreg kárpit. A faszerkezetét megújítjuk, restauráltatjuk. Új, de hozzáillő- autentikus anyagot keresünk. Fiatalítunk és egészen meglepő, szokatlan kárpitot választunk, a fa részeket ehhez megfelelő árnyalatra festjük. A Függönyvarázs Lakberendezési Stúdió minta utáni értékesítéssel segít kiválasztani a megfelelő bútorkárpitot, és a hozzáillő kiegészítők anyagát.
A nappali
Munkáim során gyakran tapasztalom, hogy manapság sok lakótérben igyekeznek összeillő darabokból megkeresni a funkciók minden elemét. Fotelt, pamlagot, komódot, asztalkát keresnek évekig kitartással, míg kialakul az elképzelt berendezés. Más elképzelés életre tud hívni olyan antik berendezésű tereket, ahol több korból származó szép bútorok állnak egymás mellett tökéletes harmóniában valamilyen jól átgondolt rendezőelv alapján, ami lehet szín, minta vagy belsőépítészeti elem. Figyeljünk arra, hogy kis alapterületre ne zsúfoljuk be, ezeket a régi bútorokat. A klasszikus formarendszerű házak jobb hátteret biztosítanak. A helyesen kiválasztott padlóburkolat, a színes fal- és mennyezet, a nyílászárók előtti függöny irányítsa a figyelmet a bútorokra. A kiválasztott kárpitok, függönyök is társai legyenek az antikvitásoknak. A nagyméretű, díszes tükrök szervesen hozzátartoznak az ilyen berendezéshez. Színválasztásnál legyünk óvatosak! Ahogy a falak színezésénél, úgy a bútorzat megválasztásánál is, ha melegebb színeket használunk, akkor a szoba kellemes és hívogató lesz. Ha kicsi a lakás, akkor takarékoskodni kell a hellyel, emiatt szekrénysor helyett jobb megoldás lehet, ha variálható kisebb bútorokkal, nyitott polcos szekrényekkel, komódokkal rendezzük be a nappalit. Így a szekrénysor nem telepedik rá az egész szobára, sokkal átláthatóbb, szellősebb lesz, mintha a teljes falfelületet szekrény borítaná. A puha, vagy színes párnák vagy takarók, plédek, ágyterítők meghittebbé, élhetőbbé teszik a szobát, hiszen odabújhatunk hozzájuk. A szépen elrendezett könyvek és tárolók klasszikus háttérbútorok, használatával óvatosan kell bánni, a túlzsúfolt polcok a szekrénysorhoz hasonlóan agyonnyomhatják a szobát. (Ez alól a könyvtárszoba vagy a dolgozószoba lehet csak kivétel.)
A hálószoba
Előre döntsük el, hogy a hálószoba mely része legyen hangsúlyos. A nyílászárók a fény miatt, az ágy és környéke az intimitás miatt lehet kiválasztási terület. Ha az ágyat szeretnénk kiemelni, akkor pasztellszínű függönyt ajánlok, ha úgy döntünk, hogy mindkettőt kihangsúlyozzuk, akkor ugyanazt a mintát és színt használjuk. A sok-sok színes párna használata viszont ellensúlyba hozhatja a függöny, és az ágytakaró esetleges dominanciáját. Ha sok lakástextíliát használtunk fel pl.: baldachin, francia függöny, nehéz drapériák, szóval, ha jól bebugyoláltuk a szobát, rendszeresen portalanítsuk és frissítsük az ágyneművel együtt.
A modern bútor
A modern stílusnál a szögletes és éles vonalak valamint a kerek, íves formák nagyon jó barátságban vannak, ez teszi nagyon trendivé és különlegessé ezt a stílust. Napjainkban ez a stílusirányzat a legközkedveltebb a lakberendezésben és a belsőépítészetben. Erre a stílusra jellemzőek a meleg árnyalok és foltokban megjelenő élénkebb tónusok. Anyagfelhasználásban többféle típust: fát, fémet, üveget, mesterséges anyagokat és követ tökéletesen összeillő kollázsként tálalja elénk. Ez a stílus azért is közkedvelt, mert az egész kis lakásokat is be lehet szépen rendezni. Az egyszerű, letisztult bútorzat kevesebb helyet foglal, így nagyobb tér marad a kisebb finomításokra.
A nappali
Bútorokban itt is a letisztultabb formák vannak többségben, de itt az íves vonalak is helyet kapnak. Ezekre a bútorokra a kényelem, otthonosság, meleg hangulat a jellemző és nem feltétlen a tökéletesség. A mintás textilek használata kisebbé és meghittebbé varázsolja a szobát. Azonban, ha a szoba nem nagy, akkor óvatosan kell bánni a mintás textilekkel. Ebben az esetben inkább a letisztult egyszínű kiegészítőket használjuk. Itt a textíliákban a földig érő, sűrűn ráncolt organza és hozzá tartozó dekor függöny vagy sötétítő kellemes meleg hangulatot ad a szobának. Stílusában természetesen a lapfüggöny is ide kívánkozik akár ablak elé, vagy térelválasztó dekorációs szerepet töltve be. A padlózaton hosszúszálú, tűzött szőnyegek jelennek meg. A tapétákat és fali posztereket ebben a stílusban a lakberendezők, belsőépítészek dekorációs elemként is sokat használják, mert nagyon látványosak.
A hálószoba
A falak, a bútor és a függöny- ágytakaró színének- illetve mintázatának megválasztásával teremthetjük meg a hálószobában a harmóniát. Ne zsúfoljuk túl. Inkább kevesebb berendezési tárgy legyen benne, mint több. Hagyjuk a természetes energiákat szabadon áramolni. Életünk harmadát alvással töltjük, ezért nagyon fontos, hogy bútorzatban a legmegfelelőbb ágyat és matracot használjuk.
Befejező rész következik...
LEXICON
Mindenképp idekívánkozik egy rövid történelmi áttekintés a nyugati világ bútorzatfejlődéséről:
Reneszánsz (XV-XVI. század) A polgárság növekvő jóléte nyomán feltámadt az igény a kifinomultabb bútorok iránt. Az olasz bútorok, amelyek gyakran alkalmaztak aránytalanul sok, az építészetből átvett díszítményt – Spanyolországban és Franciaországban is elterjedtek. A reneszánsz (franciául renaissance, olaszul rinascimento, jelentése magyarul: újjászületés) a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken csak 1500 után terjedt el. Tudományos forradalmat, művészeti átalakulást, megújulást hozó, meghatározó kulturális mozgalom volt Európa újkori történelmének hajnalán. A reneszánsz kezdetét Itáliában a 14. századra, Európa többi részén többnyire a 16. századra teszik. A reneszánsz stílus ezenkívül a művészettörténetben jellegzetes korstílust is jelöl.
Barokk (XVII-XVIII. század) A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemzők rá. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus. A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A műbútorasztalosság általános lett. A bútorok díszeit klasszikus oszlopok formájára vésték. A polírozott fát kontraszthatást keltő fából készült intarziákkal díszítették vagy aranyozták.
Francia rokokó (XVIII. század) A súlyos, díszes barokk utat engedett, hajlékonyabb regence stílusnak, ez viszont 1735 után a rokokónak adott helyet. XV. és XVI. Lajos idejében a bútorok elegánsabbak lettek; indás, kagyló- vagy virágdíszítést kaptak. Felhasználták az aranyozott bronzot, a lakott és az intarziát is. A 18. század elején Franciaországban létrejött egy új stílus, mely a kifinomult arisztokrácia könnyed életvitelét környezetének kialakításával is hangsúlyozni akarta. Már XIV. Lajos korában érezhető volt egyfajta szembenállás a hivatalos barokk stílus szigora ellen. Az ellenzők könnyedebb, díszítettebb stílust akartak létrehozni szeszélyesen aszimmetrikus, szabálytalan vonalvezetéssel. XV. Lajos idején egy gazdasági fellendülés is megfigyelhető volt, aminek hatására megnőtt a kényelemre, a luxusra való igény. Ez mutatkozik meg a társasági élet kifinomultságában, a szalonok nőies bájában, nagyvilági életében. Ehhez a hangulathoz a barokk nehézkessége, drámaisága helyett egy árnyaltabb, játékosabb, a korábbinál jóval könnyedebb stílus kívánkozott.
Empire: Az empire (kiejtés: ampír) stílus. I. Napóleon császársága alatt kifejlődött művészeti stílus, mely a XVI. Lajos-stílusra, ill. a Directoire-ra következő stílus elnevezése. A napóleoni klasszicizmust empire stílusnak is nevezik.
Klasszicizmus A klasszicizmus a 18. század második felétől a 19. század közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának. A különböző országokban jellemző korabeli stílusok (a György-kori angol, a klasszicista olasz, a francia empire és a német területek biedermeier) sok klasszikus elemet használtak a bútorművészetben. Mindegyikük impozáns bútorokat állított elő szigorú szimmetriával és díszítményekkel, pl. oroszlánfejes kartámaszokkal.
György korabeli A György korabeli bútorstílus egész sor, Angliában elterjedt stílus elemeit ötvözi (rokokó, klasszicizmus, gótika). A tervezés az építészetben érvényesülő arányokra és díszítésre vonatkozó szabályokon alapult. A finom bútoroknál a diófát az importált mahagóni váltotta fel.
Biedermeier: A biedermeier átmeneti művészeti stílus volt elsősorban Közép-Európában, főként 1815 és 1848 között. Több művészeti ágban, így a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában is jelentkezett.
Ónémet: Az antik bútor piacon rengeteg ónémet vagy annak nevezett bútordarabbal találkozhatunk. Nem csoda, hiszen ezek a bútorok annyira népszerűek voltak, hogy németországi megjelenésük után az 1800-as évek második felében, csaknem az egész világon elterjedtek.
Chippendale: A 18. században keletkezett, főleg mahagónival dolgozó, faragott díszeket kedvelő angol bútorstílus (Th. Chippendale angol műbútorasztalos nevéről)
Copf: A copf stílus (vagy egyszerűen csak copf, illetve klasszicizáló késő barokk) művészeti stílus volt Közép-Európában a 18. század utolsó évtizedeiben. A rokokó stílussal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között.
Viktória korabeli stílus (1830-1900) Angliában a gótikus, az Erzsébet-kori, a György-kori és több korábbi stílust utánzott és egyesített. A gépek kezdték elfoglalni a kézművesség helyét, új anyagokat használtak fel, pl. a rezet. E kor székein gyakran jelent meg a finoman kidolgozott kárpitozás.
Neostílus: A neostílus a 19. századi historizáló törekvésekkel kapcsolatos irányzatok megjelölése. A neostílusok közös jellemzője, hogy csak egyetlen korszak motívumait használják fel. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) a historizmus korszakában érvényesültek. A 19. század közepén bizonyos mértékben az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.
Arts and Crafts Movement (XIX. sz. második fele) A tömegtermeléssel szembeni ellenhatásként a William Morris kezdeményezte kézműves iparművészeti mozgalom arra törekedett, hogy felélesztendő kézműipar révén emeljék az ipari termékek művészi színvonalát.
Shaker bútor A shaker bútor az európai bútorstílus fejlődésétől elkülönülve jött létre. A shakerek vallási közössége a XVIII. század végén alakult ki, amely a puritán életvitel nevében elutasította a világiasságot. Bútoraik vallási meggyőződésüket tükrözik: szerények és funkcionálisak, de választékos ízléssel készítették el őket. Shaker stílus Funkcionális egyszerűség Minden munkadarabot úgy tekintettek, mint az Isten iránti áhítat kifejezését, így egy praktikus tárgynak is – természetétől fogva – szépnek kellett lennie. Ez a gondolat szorosan kapcsolódott William Morris filozófiájához.
Szecesszió (XIX-XX. sz. fordulója) A faanyagok könnyen alkalmazkodtak a szecessziós formákhoz: a természetes motívumokon alapuló görbületeket gyakran kombinálták egyszerűbb japán vonalakkal. A kárpitozást gazdagon díszítette a bársony és a bőr. A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények azonban máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy napjainkban a szecesszió a kereskedelmi festészet és a giccs forrásává vált.
Art deco (1920-as - 1930-as évek) A bútortervezés geometrikus formákon, így körökön, cikcakkokon és háromszögeken alapult. A stílus fényűző hatást keltett a lakkozott fával, a Pazar ezüsttel és obszidiánnal, a stilizált díszítőmotívumokkal, mint a napsugarak, a levelek és az állatok. Art déco: Az art déco az art décoratif francia kifejezés rövidítése, az, 1920-as 1930-as évek építészeti és iparművészeti irányzata. Eredete az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is.
Modernizmus (1920-as évektől -XX. sz. közepe) A modernista bútor a Bauhaus iskolából nőtt ki 1920 táján, ahol az acélcsőből készült kereteket először alkalmazták, mint a funkcionális tervezés alapját (pl. Breuer Marcell csőszéke). A kárpit gyakran külön készült a váztól.
Háború utáni bútortervezés (1945 után) Az USA, Olaszország és Skandinávia tervezői új módszereket és anyagokat használtak fel, hogy praktikus, tömeggyártásra alkalmas bútorokat állítsanak elő. A hajlékony, laminált fa, az acélkeretek, a megformált műanyag, a kárpitozott habszivacs párnák szabadabb formákat tettek lehetővé.
Posztmodernizmus (1945 után) A posztmodern bútoripar fő problémája az volt, hogyan hidalható át az ellentét a művészi újítás és a piaci igények között. Sok tervező a hagyományos stílusokhoz tért vissza, korábbi korok, mint a barokk vagy az art deco elemeit használva fel, de korszerű anyagokból, pl. furnérlemezből kivitelezve. Mások jól használható, alig díszített bútorokat készítettek.
Kína és Japán A kínai civilizáció technikailag egészen a XVIII. század végéig sokkal előbbre tartott, mint a nyugati, bútorai ezzel szemben – bár többnyire szépen megmunkáltak – mégsem voltak olyan bonyolultak, mint az európaiak. Ez részben az eltérő kínai szokások következménye volt – széke a XIX. századig ritkán használtak, az asztalok rendkívül alacsonyak voltak – másrészt az egyszerűséget és a mesterségbeli tudást általában többre becsülték, mint a díszítményeket. E szabály alól csak a gazdagon díszített, lakkozott paravánok képeztek kivételt. A japán bútor még puritánabb volt; az ideális ház csak néhány egyszerű, pompásan megmunkált bútordarabot tartalmazott.
Thonet: Michael Thonet nemcsak technikai újító, hanem a modern gyártástervezés és formatervezés előfutára volt. A formatervező-művészet történetének nagy alakjai között tartjuk számon. A hajlított fából készült bútor feltalálója.
Eklektika: Az eklektika különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a válogatásban kiélő irányzat.
Provance stílus: Provence tartomány Franciaország egyik déli régiója, melynek igen sajátos belsőépítészeti stílusa van. Színeiben főként a kopott pasztelles árnyalatok jelennek meg, de kedveltek a tone-in tone ( egy szín árnyalatait használó) színkompozíciók is. Mintáiban az apró virágminták a meghatározóak. A bútorok könnyedek és kidolgozottak, sokszor kopottasak. A provance színei némileg eltérnek a hagyományosnak mondható mediterrán palettától. Itt is jelen van a nap sárga, narancs, bordó, olíva zöld, tengerkék színek, de ezeknek a tompább, fáradtabb árnyalatai is.
Retro: A retro lakberendezési stílus az örök klasszikusok közé tartozik, persze nem szó szerint. Fénykorát egy-két éve élte, ám mindig vannak olyanok, akik a stílus szerelmesei maradnak. Titka abban rejlik, hogy már néhány egyszerű, könnyen mozgatható retro kiegészítő használatával hűen tükrözhetjük a hangulatot, csak figyeljünk rá, hogy ne essünk túlzásba. Jól fűszerezhető vele a minimál, modern és a vintage enteriőr is.
Forrás: Wikipédia